Ha meggondolásainkat speczializáljuk: egyelőre ahhoz az anyaghoz kell magunkat tartanunk, a melylyel a rendszerint tudománytalan életrajzok rendelkeznek. A bennük felfedezendő általános szempontok megadják majd több és jobb anyag beszerzésének a lehetőségeit. A hol anyag-hiány miatt valamely kérdést az adott esetből nem tudunk eldönteni, ott más esetekből igyekezünk a választ kibogozni s megpróbáljuk, vajjon az igy talált megoldás az eredeti tényállással simán összeegyeztethető-e? Igy jutunk előre a Goethe szavai szerint: soha be nem zárva, de gyakran körülkerülve.
Még egy bizonyos, igen fontos anyag-mennyiségre kell utalnunk: a kutató saját nyilatkozataira. Rájuk találunk elsősorban tudományos munkáikban, a melyek az elért szellemi magaslatokat jelölik meg. Vannak továbbá másfajta szellemi dokumentumok, főleg levelek, a melyeknek értéket kölcsönöz az a körülmény, hogy a szellemi munka fejlődési menetének és így a tudományos szolgáltatás lélektani megértésének kulcsát adják. Az itt következő tanulmányokhoz az ilyen utalások hozták a legmegfelelőbb anyagot és hálásan kell tudomásul venni, hogy kitünő tudósok levelei az utóbbi időkben mindinkább a nyilvánosság elé kerülnek. Az életrajzokban is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az életrajzíró azonban rendszerint inkább hősének istenítésével, mint lélektani analizisével foglalkozik s így a leveleket értelmező részeket óvatosan kell mérlegelnünk.
A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az aprólékos eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában kéjeleg és ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek le azokra, a kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek a tulzott gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a nagyon elterjedt nézetnek a gyakorlati következményét látom benne, mintha az egyes tények pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja ezt a téves hitet s a ki tisztában van azzal, hogy a végső következtetést soha sem biztosithatja egy közbeeső faktor, annak nem fog fejtörést okozni, vajjon adott esetben egy mellékkörülményt bizonytalanságban hagyjon-e, mert egy szó homályos vagy egy vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le általános megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése fogja annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag tisztogatásához és biztosításához szükséges. Miután a biográfus munkája sem lehet abszolut tökéletes, a hogy semmiféle más munka sem, határául nem a technikai készség véletlen mennyiségét, hanem a tévedés lehetőségének raczionális mértékét kell beállítani.
A nagy emberek sokaságából hármat ragadok ki; mindhárman a mult évszázadban és hasonló területeken értek el alapvető felfedezéseket, mindhárman németek voltak, de jellemük s sorsuk a lehető legeltérőbb egymástól. Mayer, Helmholtz és Liebig életéről fogunk beszélni; az első kettő az energia megmaradásának törvénye, a mi vezető elvünk bölcsője körül állt.