Ha már most magunk elé tartjuk a nagyembernek ezt a három esetét, jelentékeny eltéréseket észlelünk. Láttunk először is egy kutatót, akinek csak egyetlenegy eszméje van, s aki nem tudja az utókor figyelmét eszményeire ráirányitani; később ugyanazt az eszmét mások dobják piaczra és ekkor a tudós és felfedezése végre érvényesül. Azután ott van a második, aki egyik felfedezést a másikra halmoz, de működése elvont marad; tanit, de egyáltalán nem csinál iskolát és fiatalabb erőket hasonló tevékenységre nem buzdit. Végre a harmadik kutatóval ismerkedünk meg, aki gazdag termékenységén kivül tanitványaira majdnem olyan hathatós befolyást gyakorolt és mások buzditása és támogatása által többet tett saját tudományágának fejlesztése érdekében, mint a maga buvárkodásával és sikereivel. Amilyen különbségeket láttunk a kortársakra való hatásuknál, hasonló eltérések mutatkoznak életük során is: egyiknél az életöröm majdnem teljes megsemmisülését, a másiknál előkelő, kényelmes és egyenletes sikerü életet, a harmadiknál pedig rendkivüli diadalok és heves támadások váltakozó viharait, aránylag rövid idők alatt.
És igy ki lehetne még néhány ellentétet emelni, miután a példákat, tekintettel a lehető legnagyobb különbségekre, szük körből választottuk. A közösségre, amit keresünk, ráismerünk, ha általános kérdéseket vetünk fel és olyan összefoglaló szempontokat választunk ki, amilyeneket alább fogunk alkalmazni.