Állitsuk fel előbb a kérdést, vajjon a kutató szellem eredeti-e vagy fejleszthető? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy mindkét fajta; bár a születéssel adódik, viszont fejleszteni is kell. Vagyis más szavakkal: nem lehet minden gyerekből kutatót nevelni, másrészt tényleg nem minden gyerekből nevelünk felfedezőt, aki pedig azzá lehetne.
A leendő kutatónak született hajlandósága már abból is kitünik, hogy majdnem mindig sok testvére van, rendszerint ugyanolyan viszonyok közt nőnek fel, mint az illető, ennélfogva azonos fejlődési lehetőségeik voltak, anélkül, hogy a megfelelő fejlődés náluk is beállott volna.
Különös fiziológiai feltételekről van tehát szó, amelyek ugyanazon szülők gyermekeinél is csak ritkán találhatók meg együtt s amelyek a kutató szellem kialakulásának alapját képezik. Közeledünk némileg az igazsághoz, ha első sorban az agyvelőnek egy különösen szerencsés kiképződését tételezzük fel. Nem ritka az az eset, hogy kiváló szellemi képesség a test gyenge, sőt visszamaradt fejlődésével kapcsolatos; igy például Helmholtz gyermekkorában igen nyápicz volt és az előirt időben nem látogathatta az elemi iskolát. Hogy melyek e fiziológiai feltételek, ma látszólag még egyáltalán nem lehet megállapitani. Nem lehet közvetlen öröklésről beszélni, mert a leendő nagy emberek felmenői rendesen nem emelkednek jelentékenyen környezetük fölé és a szellemi óriások gyermekei rendszerint, legalább is kevés kivétellel, visszaesnek a közepes tehetségek közé. Ennélfogva a kérdéses feltételeket leghelyesebben ugy képzelhetjük el, hogy bizonyos számu egymástól független tényezőknek egyazon időben különös értékeket kell felvenniök, hogy a kitünő tehetség kialakulhasson.
Igy tehát minden iskolában vagy más gyermekcsoportoknál az a lehetőség feltételezhető, hogy egyikben vagy másikban megvannak a rendkivüliség kvalifikácziói és csakis a későbbi befolyásoktól függ, vajjon ez a csira eltikkad-e, vagy pedig megfelelő teljesitőképességgé hajt ki.
Mikor valamely különös tehetség a környezettel ellentétes irányban fejlődik, a tehetség veleszületett voltát kell védelmeznünk. Mayer későbbi sorsa világosan megmutatta, hogy környezete mennyire nem volt alkalmas az ő eredeti gondolat-berendezkedésének fejlesztésére, sőt tőlük indult ki a legerősebb s legkártékonyabb ellenállás, amelylyel még akkor sem hagytak fel, midőn Mayert már külső elismerések érték. Épp igy Helmholtznál is a közvetlen befolyások inkább a természettudományoktól való eltántoritására voltak alkalmasak, mint az ellenkezőre; atyja, aki nagyon odaadóan foglalkozott fia fejlődésével, az ő élénk szellemi érdeklődését mindenképpen a filológiai és metafizikai irányba terelte és rossz szemmel nézte fia materialisztikus hajlandóságát, ugy, hogy végre a fiu munkálatai befejézése előtt atyjával semmit sem közölt belőlük. Liebig maga emliti, hogy tanára, egy különösen felötlő filológiai botlás után, reménytelen iróniával megkérdezte tőle: tulajdonképen mi is lesz belőle és mikor ő azt felelte, hogy vegyész, az egész osztály, a tanárral az élén, viharos kaczagásban tört ki.