Kiváló fontossága van a kutató fejlődésére ifjukori környezetének is. A született hajlandóság kimutatása czéljából előbb egyes esetekre kell utalnunk, amikor a kedvezőtlen körülmények ellenére is érvényesült. De nincs kétség az iránt, hogy nem minden tehetség győzi le az ilyen ellentállást és még kevésbbé kétséges, hogy erős és állandó jellegü ellenhatások a fejlődés ártalmára vannak, sőt teljesen el is nyomhatják.
Mint minden biológiai képződmény, a kutató is egy sokszemü lánczhoz hasonlitható, amely egészben is csak annyit bir el, mint a leggyengébb szem külön. Az algebrában is az érték semmivé válik, ha a tényezők egyike nulla; sok összetett képződménynél is egy csomó hasonló jellegü, fontos körülmény szerepel. Gyomor, sziv, tüdő nélkül egy melegvérü állat sem élhet, a kutatónak is szellemi felszereléséhez sok olyan tényezőre van szüksége, amelyek mindegyikének nagy értékünek kell lennie, hogy a teljes eredményt biztositsák. E tényezők egy része attól a környezettől függ, amelyben a leendő kutató felnövekszik.
Ha a tudományos kutatás terén kimagasló férfiak szülőit vizsgáljuk, legnagyobb részüket a középosztályban találjuk. Egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a paraszti származásu szülők ritkábbak, mint a lakosság számaránya szerint várható volna, másrészt ugyanilyen ritkák az arisztokrata családok hozzátartozóinál is, sőt az egyszerü nemesi családok leszármazottjait is csak kivételesen látjuk a tudományos testületek névsorában; ha kutatásunkat az összes kulturnemzetekre kiterjesztjük, akkor is csak itt-ott akadunk előkelő nevekre. Egy olyan tényezőnek kell tehát lennie, amely magasabb körökben a kutató szellem fejlődését jelentékenyen csökkenti, sőt majdnem teljesen megakadályozza.
Kisértetbe jövünk, hogy tisztán statisztikai arányokra gondoljunk, amelyek szerint az előkelő családok száma elenyészően csekély a polgári elemhez viszonyitva. Ez az aránytalanság viszont azzal egyenlitődik ki, hogy, majdnem kivétel nélkül, anyagilag oly kedvező helyzetben vannak, hogy fiaiknak megfelelő iskolai kiképzést biztosithatnak és a müveltség egy bizonyos foka náluk rangbeli kötelesség. Miután kétségtelen, hogy az általános müveltség fontos előfeltétele a kutató szellem érvényesülésének, ez a lehetőség azonban a középosztálynál nem mindig adódik, az előkelő családok gyermekei jelentékeny előnyben vannak fölöttük. A kutató tehetségek feltünő hiányát hajlandó volnék kizárólag ama környezet befolyásának tulajdonitani, amelyben a tudományos ideálokat vagy egyáltalán nem vagy csak a legutóbbi időkben értékelik.
A magasabb intelligenciák közöttük, amennyiben nem gazdálkodásra szoritkoznak, majdnem kizárólag diplomáciai és katonai szolgálatba állnak, ugy hogy a tudományos életpálya nem is jut eszükbe. Sőt ma is, amikor a tudomány jelentősége mindinkább kidomborodik, még mindig le kell győzniök bizonyos előitéleteket, amelyek nemzedékről-nemzedékre halmozódtak fel és csak fokozatosan tünhetnek el. Nem kell külön megindokolnunk, hogy alacsony müveltségi fokon álló környezet a kutató tehetség kifejlődésére szintén nagyon hátrányos. Hiszen kizárólag értelmi szolgáltatásokról van szó, amelyek megfelelő, korai kiképzést igényelnek, hogy olyan mértéket üthessenek meg, amilyen itt már tekintetbe jön. Egész kivételesen találunk arra is példát, hogy egy-egy kutató ily alacsony körökből támad. Igen kiterjedt néprétegek jönnek azonban számitásba, amelyeknek tehát nagyobb számu kutatót kellene termelniök, ha az emlitett hátrányok nem gátolnák, amelyek a meglevő tehetségeket sem engedik érvényesülni.
A mi három emberünk például olyan környezetben nőtt fel, amely a magasabb műveltség elsajátitását nem nehezitette meg különösen. Hogy bár különböző mértékben, de elég rossz tanulók voltak, gyakori csoport-jelenség, amelyet azonban csak később fognak behatóbban tárgyalhatni.
Személyes tapasztalataim szerint is ugyanerre az eredményre jutottam. Többször volt alkalmam olyan fiatalembereket megfigyelni, akik előtt nehéz és küzdelmes ifjuság után, később a tudományos munka lehetősége tárult fel s hihetetlen lelkesedéssel vetették magukat reá. Az általános nézettel szemben, melyet pedig akkor magam is osztottam, nem tapasztaltam, hogy e buzgó és jóakaratu férfiak, kielégitették volna a várakozásokat, amelyeket tudományos működésükhez maguk és mások füztek. Meg kellett győződnöm arról, hogy az ifjukori küzdelmek a szervezetet már annyira igénybe vették, hogy nem maradt elegendő erő későbbi jelentékeny teljesitményekre. Technikai eredményeket még el tudtak valahogy érni, de az energiáknak kiváló tudományos sikerekhez szükségelt teljes kihasználása már nem állott módjukban.
A sok szép mese, amely alacsony sorsból tekintélyre és tiszteletre vergődött emberekről szól, a tudományos felfedezőkre alig vonatkozik, inkább a feltalálók, legtöbbnyire azonban ügyes iparosok és kereskedők bizonyitják az igazát. Az ismert nagy férfiak közül ragadjuk ki Edisont. Érdekes, hogy ez a férfiu, aki talán többet kisérletezett, mint bárki más, – igazi tudományos felfedezéssel nem dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy sok uj dolgot észrevett, amely egy jelentéktelenebb, de tudományosan gondolkodó embert legott uj felfedezéshez segitett volna, őt azonban semmi sem érdekelte, aminek gyakorlati alkalmazhatósága nem volt kézenfekvő. Ha végig kisérjük élete során, azt találjuk, hogy majdnem teljesen műveltség hijján nőtt fel, fiatal korában rikkancs volt, de a legnagyobb erőfeszitéssel igyekezett azt a műveltségi fokot és technikai képességet elérni, amelyet egy amerikai ujság feltételez és közvetit. Később például maga állitotta elő, vagyis maga irta és nyomtatta azt az ujságot, amelyet a vasuton árusitott. Ilyen gondolatkörben a tudományos munkásság fogalma, illetve az ismeretlen felderitésére irányuló érdeklődés nem léphet fel s ezt később sem szerezte meg. Mayer, Liebig és Helmholtz eseteiben a tudományos munka eme feltétele már ifjukori benyomásaiban adva volt. Az ujabb időkből jóformán csak egyetlen egy esetet tudok, hogy a legnagyobb felfedezők egyike majdnem teljesen műveletlen környezetből származott: Faraday, akinek atyja egy szegény kovácsmester volt. Nála azonban meglehetős korai tudományos befolyások lépnek fel, egyrészt a könyvek révén, miután könyvkötő tanoncz volt, másrészt ama szerencsés véletlen folytán, hogy Davynak a Royal Institutionban tartott felolvasásait meghallgathatta.
Faraday tudományos elfogulatlansága főleg a hagyományos fizikai gondolkodás aránylag csekély ismeretére vezethető vissza.