E meggondolásaink nagyon fontos alkalmazást találnak annál a kérdésnél, hogyan lehet a leendő kutatókat vagy felfedezőket a lehető legkorábban felismerni. Laboratóriumom virágkorában, amikor már az első tanitványok saját munkájukkal is a tudományos világ figyelmét vonták magukra, egyik japáni tanitványom révén a japán közoktatási miniszterium azt a kérdést intézte hozzám, vajjon minő eszközökkel lehetne a különös munkaképességü tanitványokat lehető legkorábban felismerni? Ez az eset gondolkodóba ejtett, hogy én magam miképpen is találtam rá tanitványaim sokaságában azokra, akiktől valami különöset várhattam és akiket asszisztensekül magam mellé vettem vagy pedig kartársaimnak melegen ajánlottam és igy a tudomány számára biztositani igyekeztem. A tényleges eredmény meggyőzött arról, hogy könnyen meg lehet őket a többiektől különböztetni és az egyes eseteknél valóban nem volt soha kétségem fiatal munkatársaim jövendő jelentősége felől. Az utólagos számadás, amelyet eljárásom felől magammal szoktam elintézni, arra az ismertetőjelre vezetett, hogy leendő kimagasló tanitványaim sohasem elégedtek meg azzal, ami tudományos fejlesztésük érdekében a rendes tanitás folyamán nyujtható volt; mindig akadtak kételyeik vagy legalább is kérdéseik, amelyek állandó lelki közremüködésük szükségszerü következményei voltak. A közepes diáknak elég dolgot ad a tantárgy megértése és elsajátitása is; a kiváló tehetségünek azonban a tárgy maga csak serkentés, hogy mielőbb tovább haladjon és mély vizre kerüljön. Mindig az önálló felfogás és munkásság képessége és vágya az, ami a jeleseket már ifjukorukban kiemeli.
Már most képzeljük el, hogy egy ilyen kiváló szellem az iskolában a szigoru órarendhez és tantervhez van lánczolva; kenyér gyanánt követ, önálló szellemi tevékenység helyett könyvnélküli magolást és gépies szabályalkalmazást kap! Képzeljük el a határtalan kapaczitásu fiatal szellem mohó éhségét az igazi tudás után és – szótagokat kell tanulnia! Szüksége van a házi nevelés teljes sulyára, ha az áldozat a parancsolólag megkivánt szellemi táplálékot csak titokban az óra alatt szerzi meg és a ráerőszakolt szalmacsépléssel szemben a passziv ellentállással megelégszik, amint Helmholtz tette. Legtöbb esetben azonban a harcziasabb összeütközések is kikerülhetlenek. Nem áll az az ellenvetés, hogy olyan életkorról van szó, amelyben a szellemi érettség, amely ily ellenszegülésre hajt, még nincs kifejlődve. A tények épp az ellenkezőjét tanusitják s legott látni fogjuk, hogy a koraérettség a későbbi nagy embereknek szintén igen általános ismertetőjele.