Nem ismerünk ezidőszerint olyan társadalmi állást, amelynek tartalmi foglalata kizárólag a tudomány megfelelő termékenyitéséből állna. Vannak egyes esetek, amikor kitünő kutatóknak elnézik gyönge tanári eredményeiket és másokkal helyettesitették őket, ujabban pedig olyan akadémiai pozicziókat is létesitenek, ahol alig kell tanitani és az anyagi javadalmazás felmenti az illetőt egyéb foglalkozás szükségétől. Mindig kompromissziumról lehet azonban csak beszélni s az állam még manapság is tartózkodik a szabad tudományos kutatás személyi kérdéseinek megbolygatásától. Tárgyi támogatás Németországban inkább, mint bárhol, bőven akad, hiszen a természettudományi intézetek háztartásában a legnagyobb tétel nem a tanitásra, hanem a kutatásokra esik s a tanárok és tanitványok ügyét egyaránt teljes készséggel pártolják.
Különös, hogy a személyi és anyagi érdeklődés mennyire eltérő mértékü s a tanárok alkalmazásánál, legalább formailag, a tanitási kötelezettségtől sehogy sem akarnak eltekinteni. Igaz, hogy nem annyira a kormányok czopfosak, mint inkább a tanárok, akiknek javarésze főleg előadásainak él s kisebbitésnek érezné, ha kutatókollégáikat a tanitástól felszabaditanák. A kutatói tevékenység magasabb értéküsége olyan nyilt titok, amelyről az érdekelt körökben nem illik beszélni, mert társadalmi repressziót támasztana maga ellen.