Az egyetlen fórum, amely erre a kérdésre feleletet adhat: a tudomány, még pedig az egyetemes természettudomány s nem a történelem, a mely csak egyes régebbi szociális hatóerőkkel ismertet meg bennünket, de nem azokkal, a melyek még kifejlődésre várnak. A természettudományhoz fordulunk tehát és azt kutatjuk, vajjon nem mutatkoztak-e az ő területén ilyen általános értékmérők, amelyeknek a lehető legáltalánosabbaknak s azonkivül mértékszerüeknek kell lenniök.
A fizika és kémia hatvanöt év alatt kidolgozott egy olyan fogalmat, a melynek meg van mindkét rendbeli tulajdonsága. Ez a munkának általános értelemben vett fogalma, vagyis: az energia. Minden történés a külvilágban, akármilyen jellegü legyen is, kimeritően és egyértelmüleg leirható vagy megismerhető, ha adva van, hogy energiái közül melyek változtak meg és milyen volt ez a változás. Tudományos meggyőződésem, a melyet természetesen még nem minden illetékes tényező oszt, hogy ugyanezt mondhatjuk a belső világ történéseiről is. Nem szükséges különben, hogy ezt a kérdést itt döntsük el, miután jelen fejtegetéseinkben kifejezetten csak a külső világ jelenségeire szoritkozunk.
Mi is tulajdonképpen az energia? Jelenleg a legvégső reálitás, a mely még tapasztalati körünkbe esik. Az ujabb időkben tudniillik kiujult a harc a külvilág reálitásának régi problémája körül, még pedig azzal az eredménynyel, hogy egyetlen kétségkivül való bizonyosságot ismerünk s ez: öntudatunk pillanatnyi tartalma. Nézeteltérésről csak e tényből vont következtetések körül lehet szó. Nos, megállapithatjuk még, fizikai és fiziológiai értelemben, hogy a mi a külső világból tudomásunkra jut: érzékeink kapuin át jut oda. Van-e kulcsuk ezeknek a kapuknak? Egy van: az energia. Érzékelhető impressziónk csak akkor keletkezhet, ha a külvilágból energia hat az érzékeinkre vagy forditva: ha idegrendszerünkben energia-változás megy végbe. A tudomány ezekre a folyamatokra más vagy általánosabb kfejezésekkel nem rendelkezik. Az anyag fogalma a közelebbi leiráshoz nem elégséges, mert például a látás egész a szem hátsó üregéig nem materiális történés.
Ezen általános ismertetésen kivül azonban az energia fogalmát szemléltető módon is meg kell értetnünk. Erre a célra mndennapi életünk bármely fázisa alkalmas. Belépünk este a szobába és felcsavarjuk a villanyt. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a központban már előkészitett elektromos energia bekapcsolódjék a lámpába s ott hővé és fénynyé alakuljon át, amivel nincs összekötve semmiféle anyagbeli mozgás. Hogy ez az anyagtalan dolog mégis nagyon reális valami, ezt mindenki tudja: hiszen pénzbe kerül. Az a realitás, az elektromos energia, amely a központból a vezetéken át a szobába kerül, mint a világitógáz a csöveken keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal beszélhetünk különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük. Az elektromos energia abban az arányban tünik el, ahogy fényt szolgáltat, s ezért kell a központnak folyton pótolnia, nehogy a lámpa kialudjon. A központban pedig a nagy gépek mechanikai munkájának elektromos energiába való átvitele utján termelődik. Ezt a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő szén idézi elő; az energia azonban, amely a szénben és az égéshez szükséges levegőben rejtőzik el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek hatása és felhasználása mellett hajtottak ki egykor azok a növények, amelyeket ma mint fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem vezethetjük vissza a munka vagy energia utját; mindmáig a nap az egyetlen praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek az energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat, amelyek éppugy, csak alacsonyabb hőmérséklet mellett, égnek el a testben, mint a szén a gőzkazán alatt.
Óriási távlatok nyilnak meg itt előttünk, egész tudásunkkal felérők. Ha például ez a kérdés merül fel: mi köt össze bennünket azokkal az égi testekkel, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy a fény csak millió és millió év alatt jut onnan ide, ugy a felelet: éppen ez a fény az összekötő. Csak azt tudjuk, amit ez a fény hirül hoz és csak abból értesülünk a világür létéről és eseményeiről, hogy közvetlenül vagy a látcső lencséjén és tükrein át fénysugár ér a szemünkbe. Viszont a villanylámpánál láttuk, hogy a fény az energia egyik formája. Azaz: a világegyetem, amennyiben ismerjük, az a tér, amelyből energia hatol hozzánk, vagyis: az egész világ energia.
De az energiát még sem lehet megfogni vagy megmérni! – mondhatja az anyag nyakas védelmezője. Válaszom: az energia mindenesetre megfogható valami, mert összes érzéki tapasztalataink s igy tapogató szerveink is az energia megnyilvánulásain alapulnak. Tényleg: van egy bizonyos helyzeti energia (elaszticitás) és egy mozgási energia, a melyeknek a fogható fizikai világról való képzeteinket köszönhetjük. Megmérni az energiát nem lehet. De lehet talán a villamosságot vagy a fényt, a hőt és a mágnességet? Pedig hát épp úgy meg vannak, mint a víz és föld. Miért kellene tehát a megmérhetőséget a létezés szükségszerű feltételének tekinteni? Semmi ok nincs reá, mert hiszen vannak megmérhetetlen létezők. Egy rövidlátó népszerű filozófia szoktatott hozzá bennünket ahhoz a feltevéshez, hogy való dolgoknak mindig mérhetőknek kell lenniök. Ha a legtöbb természettudós irányítása szerint a világot anyagból és mozgásból akarjuk kiképezni, akkor szükségszerűen meg nem mérhető anyagokat kell felvennünk; ha azonban ezt a fogalmat szigorú tudományossággal határozzuk meg, úgy az energiához kell eljutnunk, mint a legvégső mérhető és kimutatható valamihez.
A figyelmes olvasó fel fogja vetni a kérdést: tehát csak energiára találunk a külvilágban? Ugy van: mutass valamit és kifejtem neked, hogy milyen energiák vannak jelen. Ez talán már elég konkrét dolog?
Az energia tehát semmi esetre sem absztrakt valami, épp oly kevéssé, mint te vagy én. Itt is a nyelv bizonytalanságait kell megsinylenünk, ugyanavval a szóval lévén kénytelenek az elvont és általános fogalmat és az egyes konkrét, a fogalom alá eső tárgyat megjelölni. Amikor Schiller a Glocke-ban azt mondja: der Mann muss hinaus, – itt a Mann szónak absztrakt jelentése van, mert nem egy bizonyos férfira vonatkozik, hanem a férfi fogalmával kapcsolatos kijelentésről van szó. Ha azonban egy viharos népgyülés elnöke rámutat egy zavargóra és kiadja az utasítást: der Mann muss hinaus! – akor csak egy valakit értett. Épp úgy jelentheti az „energia“ absztrakt értelemben azt a tömegjelenséget, a mely bizonyos módon mérhető és átvitelezés útján mechanikai munkából előállítható, mint a hogy jelentheti egy bizonyos helyen lévő bizonyos mennyiségét, a melynek meghatározott rendeltetése s többnyire meghatározott tulajdonosa van és egyedileg akként körülirható, mint ama népgyűlési férfiú. Igen általános értelemben pedig, miután minden létező az energiára vezethető vissza: az energia az egyetlen konkrét létező.
Az energia fogalmának ez általános jellegű tisztázására azért volt szükség, hogy a feltalálás és felfedezés fogalmait megérthessük. Az energia mérhető és egyszersmind minden dolog alapvető eleme lévén: minden történés általános mértékéül szolgálhat. A feltalálók és felfedezők ugyanis azok az emberek, a kik a történéseket jobb, azaz kivánatosabb és üdvösebb irányba viszik, mint az eddigi volt; ezért kell működésüket, a legáltalánosabb értelmezésben, energetikai formákkal ábrázolnunk.
Evvel visszakerültünk elmélkedéseink kiinduló pontjához. Miután az egész emberi élet a testben lévő energiák működtetésén alapszik, a melyeknek az a rendeltetésük, hogy a külvilág energiáit, amennyiben lehetséges, az ember érdekében alakítsák át: minden az átalakítás miként megtörténtétől függ. Láttuk, hogy mindig van hulladék, amelynek mennyisége az átformáló egyén ügyessége szerint több vagy kevesebb. Most ismerhetjük meg előrebocsátott mghatározásunk általános érdekű értelmét: a feltalálók és felfedezők annyiban és csak annyiban fejlesztői a kulturának, a mennyiben az elkerülhetetlen hulladék lehető legteljesebb csökkentésére tanítanak és megmutatják, hogy az ismert és hasznosított energiákon kivül mások is vannak a természetben elrejtve, amelyeket szintén az emberiség czéljaira lehet átalakítani.