Ennek a logikus következtetésnek fontosságát hangsulyoznunk kell. Ha ez a következtetés helyt áll – sem általános, sem különös okok nem szólnak ellene, – akkor megállapithatjuk, hogy ma a népek értelmi és teremtő erői általában megközelitőleg sincsenek olyan kimeritően felhasználva, ahogy lehetséges volna. Amelyik nép tehát elsőnek fogja saját értékeit célszerüen kiaknázni, hihetetlen fölénybe kerül minden más néppel szemben. De ezt a célt csakis az iskolai oktatás szellemének gyökeres megváltoztatásával lehet elérni. A mai tanitási rendszer teljesen figyelmen kivül hagyja a tehetséges és fejlődésre képes egyének különös kiemelését és támogatását. Sőt a mai iskola állandó ellentétbe kergeti a kiváló tanulókat önmagukkal; a későbbi nagy emberek köztudomás szerint többnyire rossz diákok voltak, aminek oka abban rejlik, hogy az iskola sok különböző szakban akar bizonyos átlag-ismereteket nyujtani és az egyes tárgyakra való kivételes képességet, miután rendszerint a többi tantárgyak elejtésével áll kapcsolatban, alkalmatlan szellemi elfajulásnak tekinti. Már most: a későbbi nagy embereknek egyig legjellemzőbb (bár nem csalhatatlan) ismertetőjelük épp a nagyfoku egyoldaluság, igy tehát az iskolának ama törekvése, hogy ezt az egyoldaluságot leküzdje vagy elossza, egyértelmü a későbbi nagy emberek lehető visszaszoritásával. Nem szabad viszont azt hinni, hogy a nagy ember minden körülmények közt utat vág magának. Eltekintve attól, hogy az emlitett akadályok nélkül általában még jobban érvényesülhetett és többet szolgáltathatott volna, utalnunk kell egyik előző fejezetünkre, amelyben megállapitottuk, hogy kedvezőtlen fejlődési feltételek mellett sokan elesnek a szabad szárnyalástól, akik más megfelelőbb viszonyok között kivételes eredményeket produkálnának. Ha elfogadjuk, hogy rendkivül kedvező körülmények esetén a kitünő emberek kiválasztódása rendkivüli mértékben fokozódik, akkor nem kerülhetjük el a végső következtetést: iskoláink átlagos kedvezőtlen körülményei folytán az eredeti tehetségek nagy része háttérbe szorul és összemorzsolódik.
Ez a ténymegállapitás azonban minden nemzet legfontosabb javainak önkényes és elkerülhető pusztulását jelenti: vezető szellemeinek pusztulását.